Felújítás lépésről lépésre
Ha elhatároztuk magunkat épületünk, épületgépészeti rendszerünk felújítása, korszerűsítése mellett, első lépésként azt kell meghatároznunk, hogy az épület, illetve a gépészeti rendszer (fűtés, hűtés, szellőzés, világítás stb.) mely pontjain lép fel a legnagyobb energiaveszteség. Értelemszerűen azokon a helyeken kell a korszerűsítést elkezdeni, ahol a legjelentősebb energia megtakarítást érhetjük el. Azonban sajnos nem tudunk egy általános, minden esetben jól alkalmazható sorrendet felállítani az egyes lehetőségek között, mivel azok hatása az energia megtakarításra mindig az adott szituációtól függ, épületről épületre változik. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, nézzük a következő példát:
Vizsgáljunk meg két különböző, energetikai értelemben vett felújítás előtt álló épületet. Az első épület legyen egy egyszintes, tetőtér beépítésű sorház (a két oldalsó homlokzat fűtött lakótérrel határos), jelentős külső üvegezett felülettel. A másik épület legyen egy kétszintes családi ház, tetőtér beépítés nélkül, viszonylag kevés üvegezett nyílászáróval.
Nézzük először az első épületet. Ebben az esetben a külső térrel határos, lehűlő falszerkezetek aránya viszonylag csekély, hiszen egyszintes épületről van szó, melynek a két oldalsó homlokzata egy másik épület fűtött tereivel határos. A régi, korszerűtlen üvegezett nyílászárók nagy arányából arra következtethetünk, hogy az épület legnagyobb energia veszteségeit a nyílászárókon keresztül kiáramló hő, illetve a tömítetlenségükből fakadó filtrációs (légáram) veszteségek okozzák. Általánosságban elmondható, hogy az épületek külső határoló szerkezetei közül a tetőszerkezet a legintenzívebben lehűlő felület, mivel a „hideg” égbolt felé jelentős energiát ad le sugárzással. Mivel az első épületünk tetőtér beépítéses –tehát a tetőszerkezet közvetlen kapcsolatban van a fűtött térrel-, ezért ebben az esetben a tetőszerkezeten keresztül kiáramló hő az épület teljes hőveszteségének jelentős hányadát képviseli. Az előbbi gondolatmenet alapján megállapíthatjuk, hogy az első épület esetében a legnagyobb energia megtakarítást a nyílászárók cseréjével érhetjük el. Ezt követi a tetőszerkezet szigetelése, majd a külső homlokzatszigetelés.
Most vizsgáljuk meg, hogy vajon a példában szereplő második épület esetében is ugyan ez lesz-e a korszerűsítés megfelelő sorrendje. A második épület esetén a külső falszerkezetek hővesztesége lényegesen nagyobb szerepet játszik a teljes energiaveszteségben, mivel az épület kétszintes, és az összes oldala külső térrel határos. A filtrációs veszteségek még ebben az esetben is jelentősek lehetnek, azonban a nyílászárók kisebb aránya miatt lényegesen kisebb súllyal járulnak hozzá az energiaveszteségekhez. A tetőszerkezet hőveszteségének jelentőssége is lecsökken, mivel közvetlenül nem érintkezik a belső fűtött térrel (hiszen ebben az esetben a tetőteret nem építettük be). Tehát a második épület esetében feltehetően a külső homlokzat hőszigetelésével érhetjük el a legnagyobb energia megtakarítást, és csak ezután következik a nyílászárók cseréje, illetve a tetőszerkezet szigetelése.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány általános tippet, tanácsot a felújítás helyes sorrendjére vonatkozólag. Azonban szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a legnagyobb energiahatékonyságot eredményező megoldások kiválasztása, illetve az azok közötti helyes sorrend felállítása minden esetben az adott körülményeket szem előtt tartó, előzetes mérlegelést igényel –ahogy ezt az előbbi példában is jól láthattuk-, melyhez érdemes szakember segítségét kérni.
Az energiahatékonyság javulást, és nagyobb mértékű megújuló energia hasznosítást eredményező megoldásokat a prioritások meghatározása céljából három szintre bontottuk fel. A szintek, a felújítás egye lépései között fennálló helyes sorrendre utalnak. Egy alacsonyabb szinten szereplő megoldás előfeltétele, hogy az ahhoz szükséges feltételek biztosítottak legyenek, tehát a felsőbb szinteken helyet foglaló lépések már elvégzésre kerültek.
1. szint
Régi építésű épületek esetében, az elégtelen hőszigetelés, illetve korszerűtlen nyílászárók miatt a tényleges hőszükséglet kb. 1,5-2,5-szöröse a jelenleg érvényes megengedettnek, továbbá ezek az építmények többnyire semmiféle védelemmel nem lettek ellátva a nyári túlmelegedéssel szemben. Ebből kifolyólag első lépésként minden esetben az épület fűtési-, illetve hűtési igényét kell a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni. Ezt úgy érhetjük el, ha csökkentjük az épület téli hőveszteségét, illetve megóvjuk épületünket a túlzott nyári felmelegedéstől. Előbbi a külső nyílászárók cseréjével, valamint az épület külső határoló szerkezeteinek hőszigetelésével, utóbbi pedig megfelelő árnyékoló szerkezetek alkalmazásával érhető el.
2. szint
A külső nyílászárók cseréje, valamint a külső határoló szerkezetek hőszigetelése az épület hőszükségletének jelentős csökkenését vonja maga után. Ha ezek után továbbra is a régi fűtési rendszerünket használjuk az épület hőszükségletének kielégítésére, akkor az folyamatosan részterhelésen fog üzemelni –hiszen a fűtési igény lecsökkent-, ami az éves kazán hatásfok csökkenését vonja maga után. Egy másik kedvezőtlen mellékhatása a fűtés korszerűsítés elmaradásának, hogy a különböző helyiségek hőigénye a szigetelés és nyílászáró csere hatására különböző mértékben változik, hiszen egyes helyiségeknek több külső térrel érintkező határoló felülete, üvegezett nyílászárója van, egyeseknek kevesebb. Ennek következtében a fűtési rendszer beszabályozatlanná válik, ami azt jelenti, hogy ha a legnagyobb hőigényű helyiségben is tartani kívánjuk a megfelelő belső hőmérsékletet, akkor a többi helyiség túlfűtött lesz. Következtetésképpen elmondható, hogy épületek külső hőszigetelése, illetve a nyílászárók cseréje kizárólag a fűtési rendszer új igényekhez történő illesztésével, korszerűsítésével egybekötve lehet eredményes.
Ha nem célunk kondenzációs kazántechnológia, vagy megújuló energiaforrások alkalmazása a fűtési igények fedezéséhez, illetve szeretnénk megtartani hagyományos típusú, magas hőmérsékletű (>55°C) fűtővizet igénylő, megújuló energia felhasználás szempontjából rugalmatlan fűtési rendszerünket, akkor elegendő, ha a régi rendszer beszabályozásával a fűtési teljesítményt hozzáillesztjük az épületben kialakult új igényekhez. Ennek minden esetben két lépésből kell állnia. Az első, hogy a rendszerbe bevitt hőteljesítményt az új igényeknek megfelelően központilag kell csökkenteni. Ez azonban még nem oldja meg az egyes helyiségek eltérő igényeinek problémáját, ezért az egyes épületrészekben, valamint helyiségekben a ténylegesen szükséges fűtővíz mennyiségének szabályozását strangszabályozók, illetve termosztatikus szelepek alkalmazásával kell biztosítani.
Ha célunk nem csupán az épület energiafelhasználásának csökkentése, hanem szeretnénk az épület energiaigényének egy részét, vagy egészét megújuló forrásokból fedezni, illetve a felhasznált energiahordozók energiatartalmát a lehető leghatékonyabban kihasználni (például kondenzációs gázkazán alkalmazásával), akkor már nem elegendő csupán régi rendszerünk hidraulikai beszabályozása, fűtési rendszerünket rugalmassá kell tennünk alacsony hőmérsékletű (<55°C) fűtővíz hasznosítására. Ez növelt felületű radiátorok, padló-, fal-, illetve mennyezet fűtés, valamint klímakonvektorok (fan-coil) alkalmazásával érhető el.
3. szint
Ha épületünk téli hőveszteségét, illetve nyári hőterhelését kellőképpen lecsökkentettük, valamint fűtési rendszerünket megfelelő módon átalakítottuk, rugalmassá tettük alacsony hőmérsékletű fűtővíz hasznosítására, akkor most már minden feltétel adott ahhoz, hogy az épület fűtési igényét a hatékonyabb primerenergia felhasználást eredményező kondenzációs kazántechnikával, technológiai melléktermékként keletkező visszamaradó hővel, vagy megújuló energiák hasznosításával fedezzük.
Szintektől függetlenül alkalmazható megoldások
Az itt felsorolt korszerűsítési lépések az előbbi szintektől függetlenül, bármiféle előfeltétel nélkül alkalmazhatók, és önmagukban is jelentős energia megtakarítást eredményezhetnek.
Világítás korszerűsítése
Fűtési / hűtési rendszer szabályozásának korszerűsítése
Használati melegvíz (HMV) termelés napenergia felhasználásával
Hővisszanyerővel ellátott mesterséges szellőzés alkalmazása
Megújuló energiákkal történő villamos energiatermelés