Hőleadó berendezések

Radiátorok:

A lakóépületek esetében leginkább elterjedt fűtési mód a radiátoros fűtés. Nagy hátrányuk, hogy többnyire csak magas hőmérsékletű fűtővizet tudnak hasznosítani. Korábban előszeretettel alkalmaztak öntöttvas tagos radiátorokat, melyek egyik nagy hátránya, hogy a szükséges hő nagy részét konvekcióval (légárammal) adják át a helyiségnek. Ez azért nagyon kedvezőtlen, mert ebben az esetben a radiátornak a levegőt kell felmelegítenie olyan hőmérsékletre, hogy az a benntartózkodók számára kellemes komfortérzetet biztosítson. A levegő felmelegítése azonban a helyiség kedvezőtlen hőeloszlását vonja maga után. Ugyanis a meleg levegő a fizika törvényeit követve felszáll, tehát ha a helyiség alsó részében (ahol emberek tartózkodnak) kellemes hőmérsékletet kívánunk biztosítani, az a mennyezethez közeli légrétegek –teljesen indokolatlan- túlfűtését eredményezi. Ezzel szemben a ma korszerűnek mondható acéllemez lapradiátorok a szolgáltatott hőteljesítmény egy jelentős részét sugárzással adják le, ami alacsonyabb léghőmérsékletet, illetve kedvezőbb hőeloszlást eredményez. Az öntöttvas tagos radiátorok másik kedvezőtlen tulajdonságát nagy vízterük és jelentős tömegük jelenti. Ez a fűtési rendszer szabályozásában okoz nehézségeket, ugyanis a nagy tömeg, illetve víztároló térfogat következtében ezen fűtőtestek felfűtése, valamint lehűtése lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, ami a rendszer rugalmatlanságát, lassú reakcióidejét eredményezi. Ennek hatására gyakorivá válik a helyiségek időszakos túlfűtése, ami az energiaveszteségek növekedéséhez vezet. Az acéllemez lapradiátorok ezzel szemben kis vízterű, kis tehetetlenségű berendezések, melyek termosztatikus szeleppel kiegészítve könnyen szabályozhatók, és gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra. Az előbb leírtakból egyértelműen következik, hogy energiahatékonyság növelés szempontjából lényeges hatást érhetünk el, ha régi, öntöttvas tagos radiátorainkat acéllemez lapradiátorokra cseréljük.

Klímakonvektor (fan-coil):

A klímakonvektor a helyiség levegőjét egy ventilátor segítségével keringteti. Hőcserélő található benne, melyet hőtermelő-, valamint hűtési energiát előállító berendezéshez csatlakoztatva mind fűtésre, mind hűtésre használható. Megújuló energiák hasznosítása szempontjából rugalmasnak mondható, ugyanis alacsony hőmérsékletű fűtővízzel is üzemeltethető.

Alacsony hőmérsékletű felületi fűtések:

Ebbe a kategóriába sorolhatók a különféle padló-, fal-, és mennyezetfűtési megoldások. Épületek fűtése, hűtése esetén ezek a hőleadó berendezések számítanak a leginkább energiahatékony megoldásnak. Ez annak köszönhető, hogy a szükséges hőmennyiséget nagy felületen adják át a fűtött térnek, így alacsony hőmérsékletű fűtővíz esetén is képesek biztosítani a helyiségben tartani kívánt hőmérsékletet. Ennek köszönhetően kiválóan alkalmazhatók kondenzációs gázkazánnal, vagy megújuló energiákat hasznosító berendezésekkel (pl. napkollektor, vagy hőszivattyú) ellátott rendszerek hőleadójaként.

Mindemellett felületi fűtéssel/hűtéssel lehet a legkiválóbb hőérzeti körülményeket biztosítani a fűtött/hűtött térben. Ez akkor igaz, ha a külső térrel határos falszerkezeteket, födémeket látjuk el felületi fűtőmezőkkel, hiszen ennek hatására megszűnnek a kellemetlen, aszimmetrikus hőérzetet eredményező hideg falfelületek. Ha a falak belső felületének hőmérsékletét a felületfűtési mezők segítségével egyenletesen melegen tartjuk, akkor néhány fokkal alacsonyabb léghőmérséklet esetén is ugyanolyan kellemes hőérzetet érhetünk el. Ez önmagában véve, éves szinten akár 10%-os energia megtakarítást is eredményezhet. A megfelelő felületi hőmérsékletet azonban gongosan kell a tervezés során megválasztani, ugyanis rossz tervezés következtében a felületek túlságosan magas hőmérséklete kellemetlen hőérzet kialakulását, valamint padlófűtések esetén porcirkuláció létrejöttét eredményezheti. Ebből kifolyólag fokozottan hangsúlyozzuk, hogy ezen rendszerek tervezését, kivitelezését minden esetben hozzáértő, tapasztalattal rendelkező szakemberre kell bízni.

Padló-, fal-, illetve mennyezetfűtés esetén az adott felületre csőkígyót rögzítenek, amit egy fedőréteggel borítanak. Az így kialakított felületeken a szokásos burkoló eljárások (tapéta, csempe, járólap, stb.) maradéktalanul alkalmazhatók. A rendszer tervezésénél mindenképpen ügyelni kell rá, hogy kizárólag olyan helyre tervezzünk felületfűtési mezőket, melyeket később nem takarunk el bútorokkal, vagy különféle dekorációs elemekkel. Ezzel ugyanis ezeket a felületeket teljes mértékben kizárjuk a hőcseréből, tehát semlegesítjük azok fűtő/hűtő hatását. Ez a helyiség későbbi elégtelen fűtését, hűtését eredményezheti. Padlófűtések esetében azt kell továbbá megjegyeznünk, hogy ezek alkalmazása esetén lehetőleg olyan padló burkolati elemeket részesítsük előnyben, melyek hőszigetelő tulajdonsága csekély, biztosítva ezzel a megfelelő hőleadást a fűtött tér felé. Ilyen esetekben tehát lehetőleg kerülni kell szőnyeg, illetve parketta használatát.

A felületi fűtések építőelemei, szereléséhez szükséges eszközei rendkívül nagy fejlődésen mentek keresztül az utóbbi években. Ennek köszönhetően mára már nem csak újépítésű épületeknél jöhet szóba padló-, fal-, illetve mennyezetfűtés alkalmazása, hanem lakásfelújítások esetében is lehetőség nyílik meglévő fűtési rendszerünk felületi hőleadó elemekkel történő kiegészítésére.

Energiahatékonyság

Hőleadó berendezések

Egyebek