Szabályozási megoldások

Akár végeztünk az adott épületben energiafogyasztás csökkenést eredményező felújítást (nyílászáró csere, hőszigetelés, stb.), valamint energiahatékonyság növekedést eredményező fűtéskorszerűsítést (hőtermelő-, hőleadó berendezések cseréje), akár nem, a fűtési rendszer megfelelő szabályozása elengedhetetlen nem csak az energiatakarékos üzemeltetés, de a fogyasztói igények maradéktalan kielégítése érdekében is. Ugyanis ha a hőtermelő által szolgáltatott fűtési energia hőigényeknek megfelelő szétosztását nem megfelelően szabályozzuk, akkor az az épület egyes részeinek, egyes helyiségeinek túlfűtését eredményezi. Ez pedig azon túl, hogy a helyiségben tartózkodók komfortérzetét jelentősen lerontja, még nagy mértékű energiapazarláshoz is vezet. A szolgáltatott fűtési teljesítmény, valamint a felhasználói igények összehangolása érdekében az alábbiakban felsorolt szabályozási/beszabályozási módszerek alkalmazása szükséges.

Központi szabályozás:

Ahhoz, hogy a hőtermelő által szolgáltatott fűtési energia mindig az épület pillanatnyi igényeinek megfelelő mértékben álljon rendelkezésre, első lépésként a rendszer központi szabályozása szükséges. Ezt a gyakorlatban úgy valósítják meg, hogy a külső hőmérséklet függvényében változtatják a fűtési rendszerben keringő víz hőmérsékletét. Így a hőleadók az idény folyamán mindig a pillanatnyi igényeknek megfelelő hőmérsékleten szolgáltatják a szükséges fűtési energiát.

A központi szabályozás kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy a hőtermelő berendezés kiválasztása során nagy jelentősséggel bír, hogy a kazán névleges teljesítménye az épület valós fűtési igényeinek megfelelő legyen. Adott fűtési igény kielégítése ugyan megoldható nagyobb kapacitású hőtermelő segítségével is, azonban ebben az esetben a kazán folyamatosan részterhelésen fog működni, ami éves viszonylatban az energetikai hatásfok jelentős csökkenését eredményezi.

Felszálló vezetékek beszabályozása:

A felszálló vezetékek beszabályozásának többszintes épületek esetében van nagy jelentőssége. Ebben az esetben az épület egyes részeire vonatkozólag tudjuk beállítani a szükséges fűtési energia mennyiségét. Ez egyszerűbb esetben beszabályozó szelepek beépítésével, nagy épületek esetén a drágább, de lényegesen korszerűbb megoldást jelentő dinamikus nyomásszabályozó berendezések alkalmazásával valósítható meg.

Helyi szabályozás:

A központi szabályozás, illetve teljesítménycsökkentés után a fűtési rendszer még mindig csak részben felel meg az új igényeknek. Következő lépésként minden egyes helyiség minden egyes hőleadójának teljesítményét úgy kell beállítanunk, illetve szabályoznunk, hogy az mindig az adott helyiség számára éppen szükséges energiamennyiséget szolgáltassa. Ennek megvalósítása radiátoros fűtések esetében termosztatikus szelepek felszerelésével, felületi fűtőmezőkkel, valamint klímakonvektorral üzemelő rendszerek esetén pedig szobatermosztát és szabályozószelep alkalmazásával lehetséges.

Termosztatikus szelepek alkalmazása esetén minden helyiségben külön beállíthatjuk a tartani kívánt hőmérsékletet. A szelepfejben elhelyezett érzékelő folyamatosan figyeli a helyiséglevegő hőmérsékletét, ami ha a beállított értéket meghaladja, a szelep automatikusan lezárja a radiátorba érkező fűtővíz útját. Ha a hőmérséklet egy bizonyos érték alá süllyed, akkor a szelep nyit, és a radiátor ismét fűteni kezd. Ezzel az egyszerű megoldással elkerülhető a helyiségek indokolatlan túlfűtése, és az ebből következő energiapazarlás.

Termosztatikus szelepekkel ellátott rendszerek esetében a kívánt eredmény elérése érdekében nagyon fontos ezen eszközök átgondolt és tudatos használata. Mindegyik termosztatikus szelepen állítsuk be az adott fűtött térben tartani kívánt hőmérsékletet. Ha valamelyik helyiségben előreláthatólag huzamosabb ideig nem tartózkodunk, akkor állítsuk az adott termosztatikus szelepet minimális értékre, lecsökkentve ezzel a helyiség hőmérsékletét, és ezzel együtt energia felhasználását.

A termosztatikus szelepek ellenállása viszonylag nagy, ezért átkötőszakaszos fűtések esetében (régi panel épületeknél előszeretettel alkalmazott megoldás) kizárólag kis ellenállású szelep jöhet szóba, illetve mérlegelni kell az átkötővezeték szűkítésének szükségességét. Ha ezt nem tesszük, akkor a fűtővíz a nagy ellenállás miatt nem tud a radiátorokba jutni, így a helyiség fűtöttsége rosszabb esetben akár teljesen meg is szűnhet.

Időprogram szabályozás:

Az energiafelhasználás csökkentésének egy további, igen egyszerű és egyben hatékony módja, ha olyan kazánt, illetve szabályozót vásárolunk, amely lehetővé teszi, hogy fűtési rendszerünk teljesítményét egy előre beállított időprogram szerint változtassuk. Ezek a berendezések lehetőséget biztosítanak arra, hogy az igényeinknek megfelelő heti programot készítsünk. Így rendszerünk csak akkor fog teljes kapacitással üzemelni, amikor az épületben tartózkodunk. Éjszaka, illetve amikor nem használjuk az épületet, elegendő alacsonyabb hőmérsékletet tartanunk a helyiségekben.

Programozható fűtés esetében az időprogramok beállításakor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az épület felfűtésének, lehűlésének ideje függ az épületszerkezet felépítésétől, típusától. Egy nehézszerkezetes épület felfűtése, illetve lehűlése hosszabb ideig tart, mint egy könnyűszerkezetes épületé, mivel a nehezebb szerkezetek nagyobb hőmennyiség tárolására képesek.

Energiahatékonyság

Szabályozási megoldások

Egyebek