Energiahatékonyság
Hibakerülő

Energiahatékonyság

Hibakerülő

Általánosságban elmondható, hogy épületfűtési rendszerünk fosszilis tüzelőanyag felhasználásának csökkentésére, és ezzel együtt fűtési költségeink mérséklésére két alapvető módszer létezik:

• Az egyik, hogy csökkentjük épületünk, illetve fűtési rendszerünk energiaveszteségeit, mely ez által kevesebb fosszilis tüzelőanyag felhasználása mellett is képes lesz a megfelelő hőmérsékletet biztosítani az egyes helyiségekben.
• A másik, hogy a szükséges fosszilis tüzelőanyag mennyiség egy részét megújuló forrásból származó energiák felhasználásával váltjuk ki.

A fenti két stratégia gyakorlati megvalósítására számos eszközt, megoldást találhatunk a piacon. Azonban felmerül a kérdés, hogy egy épület energetikai értelemben vett korszerűsítése során van-e valamilyen jelentőssége az egyes felújítási ütemek közötti sorrendnek? A válasz egyértelműen igen. Rendkívül fontos szerepe van egy épület, illetve épületgépészeti rendszer energetikai korszerűsítése során az egyes lépések közötti sorrend betartásának, az egyes elemek átgondolt kombinálásának, illetve a rendszer szakszerű tervezésének. A kívánt cél elérése érdekében nem elegendő, ha bármiféle mérlegelés nélkül kiválasztunk és alkalmazunk egyet, az energiahatékonyságot eredményező megoldások közül. Vannak bizonyos prioritások, melyeket figyelembe véve egy ésszerűen felállított sorrendet kell követnünk a korszerűsítés során. Különösen igaz ez abban az esetben, ha épületünk energiafelhasználásának egy részét megújuló energiaforrásból szeretnénk fedezni.

Az előbbiekben leírtak jelentőségének érzékeltetésére nézzük a következő példát: Ha épületünk fűtését megújuló energia felhasználásával (pl. talaj hőtartalmát hasznosító hőszivattyú segítségével) szeretnénk energetikailag hatékonyabbá, és ezzel együtt olcsóbbá tenni, akkor ehhez elengedhetetlen, hogy először épületfűtési rendszerünket tegyük rugalmassá megújuló energia felhasználás szempontjából. Ha ezt elmulasztjuk, akkor ennek két súlyos következménye lehet: az első, hogy a lehetőségekhez mérten csak lényegesen kisebb arányban tudjuk a rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokat kiaknázni, a másik -és az épületet használó szempontjából ez a meghatározó-, hogy adott esetben fűtési költségeink még magasabbra is szökhetnek, mint eredetileg voltak a felújítás előtti állapotban. Most nézzük meg, hogy mit is értünk valójában fűtési rendszerek esetében az előzőekben említett rugalmasság alatt.

A hagyományos épületfűtési rendszerek, melyek a fűtéshez szükséges energiát fosszilis energiahordozó (földgáz, kőolaj, kőszén, fa, stb.) elégetésével állítják elő, magas hőmérsékletű (előremenő/visszatérő fűtővíz hőmérséklete 80/60°C, 75/65°C) fűtővíz segítségével juttatják el a szükséges hőmennyiséget a hőtermelő berendezéstől (pl. kazán, cirko) az egyes helyiségek hőleadóihoz (többnyire radiátorokhoz). Ezek a rendszerek úgy lettek megtervezve, hogy az előbb említett magas fűtővíz hőmérséklet szükséges ahhoz, hogy az egyes helyiségekben a kívánt hőmérsékletet biztosítani tudják. Az épület helyiségeinek 19-23°C-ra történő fűtéséhez azonban nem okvetlenül szükséges ilyen magas fűtővíz hőmérséklet, mint a későbbiekben ezt látni fogjuk.

Bizonyos energiaforrások esetében (pl.: a megújuló energiaforrások egy részénél) többnyire csak lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten tudjuk a fűtéshez szükséges energiát kinyerni, ezért ezen energiák kiaknázása érdekében első lépésként fűtési rendszerünket kell alkalmassá tennünk az alacsony hőmérsékletű fűtővízzel történő üzemre. Ennek természetesen semmiféle elvi, vagy gyakorlati akadálya nincsen, hiszen gondoljunk csak bele, hogy épületünk legtöbb helyiségében 20°C-hoz közeli hőmérsékletet kívánunk biztosítani. Ehhez teljesen indokolatlan a magas hőmérsékletű (80/60°C, 75/65°C) fűtővíz használata, helyiségeink hőigényének fedezéséhez tökéletesen megfelel egy alacsonyabb hőmérsékletű (50/40°C, 45/35°C) fűtőközeg is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy fűtési rendszerünk rugalmas legyen, azaz képessé váljon alacsony hőmérsékletű fűtővíz befogadására, illetve hasznosítására. Ezt a következő módon érhetjük el:

• Első lépésként, oly mértékben le kell csökkentenünk épületünk hőveszteségeit (a külső homlokzat, a tető, illetve a pincefödém szigetelésével, valamint a külső nyílászárók cseréjével), hogy az már teljes mértékben kompenzálható legyen az alacsonyabb hőmérsékletű fűtővízzel.
• A másik, hogy nagyobb felületen kell átadnunk a szükséges hőmennyiséget a helyiségeknek, mintegy ellensúlyozva ezzel az alacsony hőmérsékletű fűtővíz kisebb fajlagos energiatartalmát. Ebben a hőmérséklettartományban a különféle alacsony hőmérsékletű sugárzó fűtések, azaz padló-, fal-, illetve mennyezetfűtés, valamint klímakonvektorral (fan-coil), esetleg növelt felületű radiátorokkal üzemelő fűtési rendszerek jöhetnek szóba.

Ha a fenti példában leírt esetben a rendszer korszerűsítése során nem az előzőekben meghatározott sorrendet követjük, hanem például egy magas hőmérsékletű fűtőrendszerre változtatás nélkül hőszivattyút kapcsolunk, akkor a korszerűsítési munkálatok eredményeként nem hogy a kívánt energia megtakarítást nem fogjuk elérni, de rosszabb esetben a rendszer még magasabb primerenergia felhasználással –és ezzel együtt magasabb költségekkel- fog üzemelni, mint a felújítás előtti állapotban.

A következő fejezetben az energiahatékonyságot eredményező, valamint megújuló energia felhasználást elősegítő lehetőségek közötti helyes sorrend meghatározására soroltunk fel néhány általános tanácsot.

[ Vissza ]