Energiahatékonyság
Külső határoló szerkezetek hőszigetelése

Energiahatékonyság

Külső határoló szerkezetek hőszigetelése

A hőveszteségek csökkentésének legalapvetőbb módja (a korábban ismertetett nyilászárócsere mellett), ha a külső térrel érintkező falszerkezeteinket, továbbá a tető-, valamint pince födémeket látjuk el megfelelő vastagságú hőszigeteléssel.

A különböző szerkezeti elemek esetében különböző szigetelésvastagságok szükségesek, melyet az alábbi táblázat részletez. Természetesen az egyes épületek adottságai eltérőek, átlagos szerkezeti felépítésnél, rétegrendnél azonban a régi épületeknél a táblázatban szereplő értékek indokoltnak tekinthetőek.
 

Jelenleg Magyaroszágon sajnos többnyire az 5–8 cm vastagságú hőszigetelést alkalmazzák, ezzel szemben a hazai klimatikus viszonyokat figyelembe véve a 12 cm-es vastagság az optimális, aki hosszútávon és környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartva gondolkozik, az 20 cm-es szigetelésvastagságot alkalmaz.

Természetesen a hőszigetelés vastagságának növelése egyre kevesebb eredményt hoz. (Pl.: míg az első 10 cm hőszigetelés lehet, hogy felezi a fűtési költségeket (50% megtakarítás), a második 10 cm szigetelés már csak a fennmaradó számlát felezi (75 % megtakarítás), -az értékek csak szemléltető jellegűek!- akkor a második 10 cm már csak feleannyi (50% helyett 25%) mertakarítást hozott.)

Ennek ellenére egy bizonyos határig (kb. a táblázatban szereplő „megfontolandó” értékek) mégis érdemes növelni a szigetelés vastagságát, hiszen a dupla vastagságú hőszigetelés (noha a szigetelőanyag árát tekintve közel duplája) összeségében költség szempontjából sem dupla! Ez abból adódik, hogy a szigetelőanyag költsége a szigetelés megépítésén belül egy 12 cm szigetelés vastagságnál kb. 18% (további költségek: vakolatelőkészítés, állványozás, munkadíj, segédanyagok, egyéb anyagok…), azaz a szigetelésvastagság duplájára növekedése kb. 15-20% költségnövekedést eredményez

Ne felejtsük el, az optimális szigetelésvastagság (adott szerkezetnél) mindig egy gazdasági optimum, ami a hőszigetelés költségének és a hőszigetelés eredményeképpen megtakarított energia költségének a függvénye. Ha az energia drágul, ez az optimum eltolódik egy vastagabb szigetelés magasabb költsége is megtérül.

Miután a szigetelést a hagyományos számítások szerint 30 évre építjük, nehéz lenne megbecsülni, hogy a teljes élettartam alatt végül is hol lesz az optimum, az viszont nagy eséllyel feltételezhető, hogy az energiaárak további emelkedése miatt, ez a vastagabb szigetelés (azaz a „megfontolandó” értékek) felé tolódik el. A fenti példában látván, hogy a szigetelőanyag költsége az összberuházás költségének kb. 18-30%, nem lenne túl okos, a következő években több lépésben szigetelést építeni (kb. 115-120% költség /1*20 cm/ vs. 2*100% (2*10 cm) =200% költség)

Természetesen fontos arra is ügyelnünk, hogy lehetőleg azonos hőtechnikai adottságú részekkel rendelkezzen a házunk, hiszen az egyik helyen túlszigetelés, nem kompenzálja az épületszerkezet esetleges gyenge pontján elszenvedett veszteségeket. Fontos azonban itt is hosszútávon gondolkozni, nem érdemes okvetlenül például az esetlegesen gyenge hőtechnikai adottságú részekhez igazítani, más hosszú élettartamú szerkezetrészeket, hanem a tervezett energetikai változtatásoknál javallott magunk számára egy szintet definiálni és azon munkálkodni, hogy idővel az összes szerkezeti elem elérje azt a szintet.

Falszerkezetek esetében fontos még a nedves falakról szót ejtenünk. A nedvesség nem csak rongálja a falakat, rontja stabilitásukat, a komfortszintet és az épületben élők egészségét, hanem a fal hőszigetelőképességét is jelentősen csökkenti. Ezen felül fontos felhívni rá a figyelmet, hogy nedves falakat ne hőszigeteljünk! A hőszigetelés felhelyezése eltakarhatja a nedves falakat, de a problémát nem oldjuk meg, sőt rontunk a helyzeten, a hőszigetelés pedig sem eredményes, sem tartós nem lesz. Nedves falak esetén először keressük meg a nedvesedés okát (régebbi házaknál ez elsősorban az alapozás szigetelésének elmaradásából ered és a kapilláris hatás eredményezi), majd szüntessük meg azt és várjuk meg a falszerkezet kiszáradását és csak ezután helyezzük fel a megfelelő hőszigetelést.

Tájékoztató jelleggel bemutatjuk egyes falszerkezetek közelítő hőátbocsátási értékeit (U érték) hőszigetelés nélkül és 10 cm vastag hőszigeteléssel:
 

*24 cm vastag tömör téglából épített, kívül-belül 1,5 meszes vakolattal ellátott falszerkezet

Természetesen a falszerkezeteknél hőátbocsátási tényező nem az egyetlen fontos jellemző energetikai és komfort szempontból, de talán ez a legmeghatározóbb tulajdonság, amely ráadásul a legkönnyebben megváltoztatható.

Mint a fenti táblázatból látjuk, szinte mindegy milyen a falszerkezetünk, 10 cm szigeteléssel lagalább az U=0,40 értéket elérhetjük (hőszigetelés önmagában 10 cm U=0,24, 20 cm U=0,12). 20 cm felhelyezett szigetelésvastagsággal pedig szinte mindenki számára elérhetővé válik az alacsony energiafogyasztású ház, akár a passzívház elvárt értéke is megközelíthető, gázbeton falazóelemekkel pedig meg is haladható (30 cm gázbeton + 20 cm hőszigetelés kb. U=0,09).

Az épület hőveszteségének csökkenése egyben a fűtési időszak hosszának rövidülését is eredményezi. Ez annak köszönhető, hogy minden épület rendelkezik bizonyos nagyságú hőnyereséggel. Ezt a hőnyereséget az épület elektromos berendezései, az épületben tartózkodó emberek, valamint az ablakon át a helyiségbe bejutó napsugárzás okozzák. Amennyiben a külső határoló szerkezeteket leszigeteljük, az épület hőszükséglete jelentősen lecsökken (30-50%-kal), viszont az előbb említett belső hőnyereségek nem változnak. Ez azt eredményezi, hogy a fűtést elég lesz hetekkel később bekapcsolni, illetve hetekkel korábban kikapcsolni. Ezáltal a fűtési idény hossza lecsökken.

További energia megtakarítást jelent az a komforttani jelenség, hogy az ember hőérzete nem csak a levegő hőmérsékletétől, hanem a falakétól is függ, hiszen azok hősugárzásos kapcsolatban állnak az emberrel. Ha a falak belső felületének hőmérséklete a külső hőszigetelés hatására egyenletesen megnő, akkor néhány fokkal alacsonyabb léghőmérséklet esetén is ugyanolyan kellemes hőérzetet érhetünk el.

Az előzőekből következik az épület külső hőszigetelésének egy további kedvező mellékhatása. Ha a helyiséget határoló egyes falszerkezetek (melyek a külső térrel határosak) lényegesen hidegebbek a többinél, akkor az a helyiségben tartózkodó embereknél úgynevezett aszimmetrikus hőérzetet eredményez, melyet sok esetben még a léghőmérséklet megemelésével sem lehet teljes mértékben kompenzálni. Külső hőszigetelés hatására a falak belső felülete télen egyenletesen meleg lesz, ami kizárja az asszimetrikus hőérzet kialakulásának veszélyét, és magas fokú komfortérzetet eredményez.

A külső hőszigetelés alkalmazásának nyáron is vannak kedvező mellékhatásai. Ilyenkor ugyanis, napsugárzás hatására az épület külső határoló felületei (különösen a sötét színű burkolattal rendelkező tetőszerkezetek) erősen felmelegednek. Hőszigetelés hiányában ezek a hőáramok gyakorlatilag akadály nélkül jutnak a helyiségek belsejébe és fűtik azokat. Ezt a hatást jelentősen csökkenthetjük külső hőszigetelés alkalmazásával.

Nehéz szerkezetes épületek (téglaházak, vasbeton szerkezetek) esetében a külső hőszigetelés kedvező hatásai még erőteljesebben érvényesülnek, ugyanis a külső oldali hőszigetelés a falszerkezet hőtároló képességének hatékonyabb kihasználását teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a nehéz szerkezetek egyfajta hőtároló kapacitást fognak biztosítani az épület számára. Ezzel mérséklik a napi hőmérséklet, illetve sugárzási intenzitás csúcsok hatását. Eredményképpen épületünk hosszabb ideig –optimális esetben a teljes nyári időszak alatt- elfogadhatóan hűvös marad (természetesen ez kizárólag az árnyékoló szerkezetek, illetve éjszakai szellőztetés tudatos alkalmazása esetén teljesül).

Az épület hőszigetelését érdemes közvetlenül a nyílászárók cseréje után elvégezni. Ez azért lényeges, mert a korszerű, nagy légtömörségű nyílászárók azzal együtt, hogy lecsökkentik az épület filtrációs (szellőzési) hőveszteségeit, egyben az épület szellőzési intenzitásának, légcseréjének csökkenését is okozzák. Ennek hatására a helyiségekben megnövekedhet a levegő páratartalma. Ha ez a magasabb nedvességtartalmú levegő hideg falszerkezettel érintkezik, akkor az párakicsapódás, valamint penész képződés veszélyét vonja maga után. Ennek kockázata teljes mértékben kiküszöbölhető a külső határoló szerkezetek megfelelő hőszigetelésével, hiszen ennek hatására a falak belső felülete magasabb hőmérsékletű lesz, így penészesedés nem következhet be.

Itt fontos megjegyeznünk, hogy ez csak abban az esetben lesz igaz, ha az épület hőszigetelése kellő körültekintéssel, szakértéssel történik. Ha ez nem teljesül, akkor az egyes helyeken hőhidak kialakulásához vezethet. Hőhidak hatására a falszerkezet, valamint a födémek bizonyos részei (általában különböző tagolások, pl. erkélyek, nyílászárók mentén) erősen lehűlnek, ami a párakicsapódás, illetve penész képződés következményét vonja maga után. Ebből kifolyólag különösen fontos, hogy a hőszigetelési munkálatok elvégzésével hozzáértő, kellő szakmai tapasztalattal rendelkező kivitelezőt bízzunk meg.

[ Vissza ]