Normál megjelenés Energia Központ Nonprofit Kft.
Az áramtermelő napelemek működése
A napelem a Napból érkező sugarak energiáját villamos energiává alakítja át. Az átalakítás alapja az a kémiai, illetve fizikai folyamat, amelyet fényelektromos jelenségnek nevezünk. A fény elnyelődése során olyan töltött részecskéket generál, amelyek helyváltoztatásra képesek. E részecskéket az a beépített elektromos tér, amely az elektrokémiai potenciálok, valamint az elektron kilépési munkák különbözőségéből adódik, rendezett mozgásra kényszeríti.
A napelemek mellett ismertek a fotovoltaikus elemek, amelyek abban különböznek a napelemektől, hogy árnyékban is képesek villamos energia termelésére.
A hőtermelő napkollektorok működése
A napkollektor a napsugárzás hatására egy hőhordozó közeget melegít fel, azaz termikus energiát állít elő. Használjuk használati melegvíz előállítására, medencevíz fűtésére vagy akár lakótér fűtés-rásegítésre is.
(Sokan elkövetik azt a hibát, hogy összekeverik a napelemmel, amely azonban villamos energia előállítására szolgál.)
Iránymutató: napsugárzás
Az energiaáramlás elektromágneses hullámok – például látható fény vagy infravörös sugárzás – formájában is történhet. Ez a konvekció és a vezetés mellett a harmadik fő hőátadási mód két objektum között, ami nem igényel közvetítő közeget. A Nap ilyen módon látja el energiával a Földet, hő és fény formájában, a Föld ilyen módon veszít hőt – kisugárzással az űrbe. A sugárzási konstans értéke az az energiamennyiség, ami a földi légkör felszínének egy a napsugárzás irányára merőlegesen felvett négyzetméterére esik a napsugárzásból kifolyólag (a Földnek a Naptól számított távolságának középértékén). Az általánosan elfogadott értéke 1368 W/m2 ami egy műhold által regisztrált értékek éves átlaga. Ez azt jelenti, hogy 1 zavartalanul napsütött négyzetméterről ennyi energiát tudnánk begyűjteni a 100%-os hatásfokú eszközökkel.